A bajnokság

A 19 futamos évad bajnoki küzdelmének sztoriját e cikk keretei között összefoglalni lehetetlen lenne. Ezért inkább csak címszavakkal és adatokkal érzékeltetjük, hogy mitől is volt a Forma-1 történetének egyik, ha nem a legkiélezettebb csatája.

Az évad alatt a csapatok fejlesztési ütemének, a műszaki és versenyzői hibáknak köszönhetően állandóan változtak az erőviszonyok. Bár az időmérőt mindvégig uralta a Red Bull - 15 pole, 10 Vettelé, 5 Webberé -, a ponttáblázat sokkal képlékenyebb volt. A vezetés összesen kilenc alkalommal cserélt gazdát, öt versenyző állt az élen. Legtöbbször, hat futam erejéig Webber vezetett, míg a címet megnyerő Vettel csakis a szezonzáró után állt az élre.

Senki nem nyert 5 futamnál többet. Vettel és Alonso ennyivel zárt, Webber négyszer, Hamilton háromszor, Button pedig két alkalommal állt a dobogó legfelső fokára. Külön érdekesség, hogy a bajnokságot aktuálisan vezető pilóta soha nem tudott futamot nyerni, a futamon mindig valaki más csaklizta el a győzelmet.
 

A legtöbb kört, 1120-at Alonso tette meg, de Vettel vezetett a leggyakrabban, 382 körig, mögötte Webber zárt e tekintetben, 317-tel. A Red Bull összesen a teljes versenytáv 62 százalékán volt vezető pozícióban. (Érdekesség, hogy 66 körrel a biztonsági autó a 6. legjobb ebből a szempontból.)

A bajnoki esélyesek összesen 11 kiesést könyvelhettek el, ebből a legtöbb a Red Bull-osoknak jutott ki. Vettel és Webber 3-3 alkalommal búcsúzott idő előtt.

A sportág történetében példátlan volt 2010 abból a szempontból, hogy az utolsó előtti fordulóban még öt, a szezonzárón pedig négy bajnoki esélyes indult. Sebastian Vettel abu-dzabi győzelmével Giuseppe Farina (1950) és Kimi Räikkönen (2007) után a harmadik olyan versenyző lett, aki az utolsó nagydíjon a harmadik helyről felkapaszkodva lett bajnok, és természetesen azt sem feledhetjük, hogy a sikerrel új rekordot állított fel, hiszen a német 23 éves és 134 napos korában az F1 történetének legfiatalabb bajnoka lett.