A Formula-1 legfiatalabb bajnoka, Sebastian Vettel a vasárnapi diadala után visszatért Európába, ahol számos kötelezettségnek kellett eleget tennie, mielőtt ismét Abu-Dzabiba repült, ahol két napon keresztül tesztelheti a Pirelli abroncsait. A német pilóta a pályára lépés előtt a Bild című napilapnak mesélt az érzéseiről.

"Tegnap a Puma rendezvényén jártam, amikor egy kisfiú odajött hozzám. Egy közös fotót akart, majd egy kicsi ezüst kupát adott nekem, és megkért, hogy adjam át neki. A fiúcska félénk volt, amit megértek. Ki tudja, lehet, hogy egy jövőbeni bajnok akart velem fotózkodni. Hogy miért mondom el mindezt? Mert 1995-ben a kerpeni gokartpályán egy másik kisfiú is kapott egy kupát az akkori bajnoktól, Michael Schumachertől. Még nagyon fiatal voltam, őt pedig már bajnokká avatták."

"Akkoriban egy négy futamból álló sorozatban vettünk részt. Több mint száz gyerek volt a pályán, ő pedig mindenkihez odament, átadta a díjakat, kezet rázott velünk és autogramot osztott. Amikor rajtam volt a sor, azt mondtam, hogy jöjjön, aminek jönnie kell. Pontosan olyan volt, mint amikor valaki találkozik a példaképével: dadogtam és azt sem tudtam, hogy mit mondjak. Egy szó sem jött ki a számon, de legalább volt egy közös fényképünk, amelyet kitettem a szobám falára."

"Engem nem érdekel, hogy egyes emberek mit mondanak Michael Schumacherről. Egy dolog biztos: Michael a pályája során, különösen a Ferrarinál, rendkívüli dolgot vitt véghez. Felépített egy csapatot maga köré, majd figyelt arra, hogy minden tökéletesen összecsiszolódjon. Megfertőzte az embereket a szenvedélyével. Számomra ez a plusz dolog nagyon különleges."

"A Formula-1 nemcsak arról szól, hogy körbe-körbe száguldozunk. Nagyon sok munka van a háttérben. Az is fontos, hogy hogyan érem el azt, hogy 500 ember minden áldott nap beleadjon mindent, hogy az én autóm legyen a leggyorsabb. Mindig is érdekelt, hogy Michael hogyan éri el mindezt. Úgy gondolom, hogy ebben a kérdésben sikerült megtalálnom a magam útját. Michael és én nagyon jól megértjük egymást. Nagyra értékeljük egymást, beszélgetünk és telefonálgatunk. Voltak már közös élményeink is."

"Ott van például a Race of Champions, ahol csapattársakként Németországot képviseljük. Ez mindig egy remek rendezvény, ahol felszabadultan vezethetünk. Ilyenkor gyakran rendelünk gyorséttermi dolgokat és az öltözőben hamburgert eszünk. A Formula-1-ben ez lehetetlen. A jövő héten Michael és én Düsseldorfban meg akarjuk védeni a bajnoki címünket. Legutóbb vasárnap találkoztam Michaellel a depóban. Éppen a televíziós interjúkról mentem vissza egy sereg fotóssal a nyomomban, ő pedig ott állt, majd gratulált nekem. Örült a sikeremnek."

"Korábban mesélt nekem a különleges pillanatokról, hogy mit jelent a Ferrarinál versenyezni. Vagy éppen a Mercedesnél. Mindkét márka történelmi jelentőséggel bír. Nagy múltjuk van, és bizonyára fényes jövő előtt állnak. Titkon mindenki azt reméli, hogy egy napon a Ferrarinál vagy a Mercedesnél versenyezhet. Hogy ez valóban bekövetkezik-e, az több dolgon múlik. Mindennek stimmelnie kell, a mítosz önmagában nem elegendő. Egyelőre nem is téma. Most az az elsődleges, hogy a Red Bull Racing színeiben megvédjem a bajnoki címemet. Itt minden megvan, ami döntő szerepet játszik a sikerben: a megfelelő emberek dolgoznak a megfelelő pozíciókban."

"Már tudom, hogy milyen nehéz bajnoki címet nyerni. Michaelnek ez hétszer sikerült, de nem gondolok az ő rekordjaira. Nem azért vagyok a Formula-1-ben, hogy megdöntsem az ő rekordjait. Nem is szívesen hasonlítom össze az életemet vagy a pályámat az övével. Ő egy legenda. Én pedig még csak most kezdtem. Szerintem amúgy is más személyiség vagyok. Sebastian Vettel. A bajnoki cím utáni felhajtás során megtanultam: nehéz bajnoki címet nyerni, de még nehezebb a bajnok feladata. Minden tekintetben. Először le kell higgadnom, ezért örülök, hogy ma azt tehetem, amit a legjobban szeretek: autót vezethetek. A Red Bull autójával tesztelhetem a Pirelli abroncsait. Azt is mondhatjuk, hogy ha beülök az autómba, ismét otthonos közegben érzem magam."