Vajon mikor veszi észre a világbajnokságért harcoló két nagycsapat, hogy a sikernek ára van? Mikor tűnik fel nekik, hogy a bajnoki címhez a Ferrari példáján keresztül vezet az út? Mert két szék közül ugye csak a pad alá lehet esni...

A Ferrarinál már hónapok óta Alonso kezében van a marsallbot, ezzel szemben a két legnagyobb rivális még mindig nem döntötte el, hogy melyik lovát is szeretné megülni a világbajnoki sorozat hajrájában. Márpedig egy fenékkel két paripát igazán nehéz lesz a célba juttatni – pláne nem a szélsebesen közeledő ferraris spanyolt megelőzve.

Hiszen ameddig a McLaren és a Red Bull folytatja erőinek megosztását, addig pontokat veszít, egyrészt megosztja a megszerzett pontjait pilótái között, másrészt pedig odaajándékozza azokat ellenfeleinek. Így pedig nem lehet megnyerni a Forma 1-es világbajnokságot.

Ráadásul a Motorsport Világtanács és az FIA döntései értelmében – melyek nem vettek el pontot a csapatsorrend intézményét alkalmazó Ferraritól – egyre egyértelműbb, hogy a két brit csapatnak is a Ferrari módszerét kell alkalmaznia, különben elvesznek az esélyei.

Nézzük csak részletesebben: az utóbbi két futamon mind a Red Bullnál, mind a McLarennél az összetettben hátrébb álló pilóta vitte a prímet: míg az osztrákoknál Vettel 7, addig a wokingiaknál Button 30 pontot hozott a tabellán előkelőbb helyen álló csapattársán. Ez pedig mind a talajvíz-szerűen feljövőben lévő Alonso malmára hajtotta a vizet.

Hamiltonnak és Webbernek ráadásul azért is főhet a feje, mert csapatuk jelenlegi álláspontja szerint aligha elképzelhető, hogy valamelyik hátralevő futamon fogják magukat és megcsinálják a „Massa –fogást.” A Red Bull már Szingapúrban megtehette volna, ám a második helyen álló Vettel simán célba futott a harmadik helyen szerénykedő Webber előtt. Ne legyenek kétségeink, a Ferrari ezt nem engedte volna meg Massának.

Olyannyira nem, hogy Massának már ki is lett adva a parancsnoki utasítás: „Minél több pontot szerezni, de csakis akkor, ha már Alonso előtted van!” Magyarán ez persze úgy hangzott Montezemolo szájából, hogy „Egy erős Massát akarok látni a következő futamokon, aki lehetőleg minél több pontot tud elvenni a riválisainktól.” A jelentésben azonban nincs nagyon nagy különbség…

Az egész persze csak hozzáállás kérdése. Ki tudja, ha végre valamelyik pilóta érezné a bizalmat a Red Bullnál vagy a McLarennél, még az is megeshetne, hogy úgy megtáltosodik, mint a Ferrari Alonsoja. Bizton állíthatom ugyanis, hogy Alonso először vezet világbajnoki formában azóta, mióta 2006-ban bezsebelte második bajnoki címét.

A spanyol ugyanis az a fajta pilóta, aki igényli a csapaton belüli maximális figyelmet és rajongást. A McLarennél nem is tudott kiteljesedni, visszamenekült tehát a Renault-ba, ahol mindenki bizodalma egyedül őbenne feküdt – más kérdés, hogy az autó akkor már nem volt elég gyors a bajnoki címért való küzdelemhez.

Vajon Hamilton belement volna abba a kockázatos manőverbe a monzai futam első körében, ha tudja, hogy a közben az élen hajtó csapattársa érte dolgozik? Ugyanis ezek a másodperc törtrésze alatt születő döntések befolyásolhatják a legnagyobb mértékben a bajnoki versenyfutást…