Miért keres többet a Red Bullos Mark Webber márkatársánál, Sebastian Vettelnél és mit keres egy, az F1-ben nem is versenyző személy a legtöbbet keresők között? Többek közt ezekre a kérdésekre is választ ad a Formula–1-es szakértő, James Allen saját honlapján közzétett cikke.

A pénz nem hat motiválóerőként a valódi top versenyzőkre, gondot okozhat azonban, ha a gyengébben teljesítő pilóta több pénzt vág zsebre kiemelkedőbb csapattársánál. Jó bizonyítékul szolgál erre Juan Pablo Montoya, aki a Ralf Schumacherrel közös Williamses éveik alatt úgy érezte, ebben a tekintetben hátrányos helyzetben van német társával szemben.

Tény, hogy a legtöbben nem szeretnek fizetésükről beszélni és nincs ez másképp a Formula–1-es pilóták esetében sem. James Allent a Sports Illustrated magazin kérte fel, hogy segítsen egy F1-ről szóló cikkük megírásában. A magazint részben az foglalkoztatta, hogy mennyit keresnek a versenyzők és hogy jövedelmükre milyen hatással volt az utóbbi két évben a gazdasági válság. Ennek okán a szakértő olyan emberekkel vette fel a kapcsolatot, akik jártasak ebben a témában és hiteles információval tudnak szolgálni, és bár maga a cikk semmi esetre sem ment bele a legapróbb részletekbe, a legtöbb adat pedig a megkérdezett személyek által elmondottakra alapuló becsült összeg, mégis igen érdekes és elgondolkodtató tanulmány született a szakértő kezei alatt. 

Rendszerint a Formula–1-es pilóták bevételének 70%-át az állandó jövedelem, 30%-át pedig a teljesítményükön alapuló bónusz teszi ki. A Red Bullnál azonban más a helyzet: az osztrák alakulat teljesítményalapú szerződéssel igyekszik ösztönözni pilótáit. A versenyzők fix bére csupán 40%, a maradék 60% pedig a győzelmekért, dobogós helyezésekért és világbajnoki pontokért jár.

Ami tehát a pénzt illeti, úgy tűnik a csapat igyekszik egyenlő bánásmódban részesíteni Sebastian Vettelt és Mark Webbert. Alapból mindketten 3,5 millió eurót kapnak, mely összeg több mint duplájára is növekedhet az aktuális évadban elért eredmények hatására. A 2010-es szezon eddigi tizenkét futama alatt a bajnoki pontversenyben jelenleg élen álló Webber négy futamon tudott diadalmaskodni, míg Vettelnél csak két alkalommal történt meg – az időmérőkön mutatott kiváló teljesítménye ellenére –, hogy elsőként láthatta meg a kockás zászlót.

És bár az igaz, hogy bármelyik Red Bullos versenyző szalasztja is el a győzelmet, mindig nagyon levertnek tűnik, ennek valódi oka mégsem valószínű, hogy a bónusz miatti aggodalom; a két pilóta habitusát ismerve sokkal inkább maga a futamgyőzelem kihagyásának presztízse zavarja őket, hiszen legfőbb motiválóerőként csaknem bizonyos, hogy nem a plusz pénz, hanem a bajnoki cím megkaparintása hajtja őket.   

A 2009-es szezon vége felé jócskán hullámzott a pilótapiac tengere, a csapatok pedig keményen igyekeztek az alkalmazottak miatti kiadásokat csökkenteni. Erre a lépésre két okuk is volt: a gazdasági világválság valamint a bőkezű gyártók, a Toyota és a BMW kivonulása a sportból. Tavaly augusztusban a csapatok megállapodtak egy költségcsökkentési egyezményben, mely ugyan nem tér ki a versenyzők fizetésére vagy a marketingre, mégis elmondható, hogy az alakulatok igyekeztek határt szabni a magas kifizetéseknek: a versenyzőknek el kellett fogadniuk, hogy ők is csupán egy széleskörű költségcsökkentési program részei, melynek keretében erősen redukálni kellett az F1-beli kiadásokat.

A költségcsökkentési mizériát azonban egy pilóta, Lewis Hamilton szerencsésen el tudta kerülni, hiszen 5 éves szerződését a McLarennel még a gazdasági ciklus csúcspontján, 2007 őszén, fantasztikus F1-es debütáló szezonja vége felé írta alá, melynek összege 50 millió euróra rúg. Emellett a Bomardier jet és a Reebok támogatását is élvezi a 2008-as világbajnok, mely évente körülbelül még plusz hárommillió eurót jelent a számára.

Csapattársa, Jenson Button a Brawn GP-vel (Hondával) töltött hosszú évek után, és a tavalyi bajnoki cím megnyerését követően igazolt le a McLarenhez, ahol ez évi bevétele 8 millió euró. A Hondás időkben a brit versenyző még hasonló összeget (7-8 millió eurót) zsebelhetett be, 2009-es világbajnoki évében azonban a gazdasági válság miatt a Brawn csak 3 millió eurót utalt a számlájára, így számára mindenképp pozitívumot jelent a jelenlegi összeg.    

A Formula–1 egy másik nagyágyúja, Fernando Alonso szép kis summát vághat zsebre, a spanyol által keresett pénz pontos összegét azonban meglehetősen nehéz lenne megállapítani, hiszen bizonytalan, hogy mennyi pénzt kap munkaadójától, a Ferraritól és mennyit annak támogatójától, a Santandertől. A szakértők szerint a kétszeres világbajnok által keresett összeg szezononként 12 és 15 millió euró közötti summára tehető.

A kétszeres világbajnok csapattársával, Felipe Massával nemrégiben újította csak meg szerződését a Ferrari, mely a 2012-es szezon végéig érvényes. A brazil versenyző 2007 óta csekélynek nem mondható 12 millió eurót kap évente, idei teljesítményét tekintve azonban lehetséges, hogy a következő szezontól kezdve egy jelentősen megcsappant összeggel kell beérnie...

…akárcsak a nagy visszatérőnek, a hétszeres világbajnok Michael Schumachernek. Habár a Mercedes bizonygatja, hogy a 41 éves német versenyző nem keres olyan rengeteg pénzt (több mint 25 millió eurót), mint a Ferraris időszakában, az azonban valószínűtlen, hogy a klasszis 10 millió eurónál kevesebbet vinne haza egy évben.

És végezetül jöjjön a „kakukktojás”, a Formula–1-es bizniszből sok-sok millió eurót kereső, ám abban mégsem szereplő versenyző: Kimi Räikkönen. A finn bajnoknak 2010-re érvényes szerződése volt a Ferrarival, mely csapat azonban Fernando Alonsót szerette volna az alakulat tagjának tudni. A maranellói gárda ezért felajánlotta Räikkönennek, hogy amennyiben hajlandó átadni helyét a spanyolnak, és más csapattal nem köt egyezséget, 19 millió euróval jutalmazzák, ha azonban mégis aláír egy másik csapathoz, ez a jövedelem 9 millióra csökken. Bár az óriási összeg kecsegtető lehetett a finn bajnok számára, Räikkönen végül aláírt a Red Bull-lal, és a ralira váltott, ahol jelenleg is a Citroen Junior csapatában verseng. A „Jégember” maximális fizetése a régi szép Ferraris időkben egyébként 30 millió euró fölé rúgott.